Igen, egyedül járok!
Mindnyájan egyedül járjuk az utunkat, van aki ezt pár évtizedre elfelejti mert vannak szülei, párja később gyermekei és családja... de eljön a pillanat mikor rájössz, csak te vagy. Lehet most felkapod a fejed, vitatkozol talán még az anyukámat is emlegeted... ne olvass engem tovább, felejtsd el még a blogot is, zárd be a böngészőt! Igazad van, jól teszed! Vissza se nézz!
"Egyedül járom az utam de párt keresek és nem leszek már egyedül..." mondhatod, de biztosítalak egyedül leszel. Az a gond hogy félreértelmezitek ezt a dolgot: szerethetnek és törődhetnek veled de egyedül leszel (ha vagy olyan szerencsés hogy meg tudod határozni magad a környezetedtől elkülönítve).
Ez itt egy igen furcsa utazás kezdete... én egyedül járok és leírom merre járok és mit látok, az sem zavar ha senki követi és senki nem olvassa... mert én egyedül járok.
Nem követek politikai eszméket, nem követek ideológiákat csak élek.
Élek, érzek és gondolkozom... lesz hogy dühös leszek, biztos sokszor baromságokat írok és lesz hogy fájni fog, de próbálok azért vicces is maradni.
Próbálom nem átvenni mások felsőbbrendűségét és túl közönséges sem kívánok lenni - nem hiszem hogy ez folyamatosan fenntartható lenne, így próbálok jó pofát vágni a visszajelzésekhez és tanulni belőlük.
Én nem tudom ti hogy vagytok vele, de én rühellem a negatív visszajelzéseket, persze mondhatnám, hogy " én szívesen tanulok a kritikából" de belül inkább a "menj te a .....ba" dolgot érzem első körben, aztán később talán ez változik, de lehet hogy nem...
Én nem vagyok olyan fejlett szuperember aki jól viseli ha elmondják neki hogy ő mekkora sz@r és miben kéne változnia....nem hiszem hogy a dolgom az lenne hogy könnyebb legyen velem együtt élni.

Mondok én valamit nektek... ha így nem vagyok jó nektek, ahogy vagyok akkor felejtsetek el, ennyi. Nem sértésnek szánom, hanem valóban így gondolom. Sőt ha valaki nem jó nektek úgy ahogy van akkor legyetek már vele olyan jók és lojálisak hogy nem csonkítjátok meg azzal hogy kiherélitek a személyiségét hogy megfeleljen nektek, hanem egyszerűen engedjétek el, had legyen mással és máshol olyan, amilyen.

Ölelés nektek!

Laczkovics

ui: dysgraphias vagyok és felnőtten tanultam újra írni...
Nem, nem vagyok fogyatékos csak amíg ti halljátok a kettős mássalhangzókat és jól tagoljátok a mondatokat ösztönösen, nálam ez hiányzik... szóval bocsánat a hibákért... én szeretnék helyesen írni... csak nem mindig sikerül...