A dohányzásról leszokó magánya (drukkerek és ellendrukkerek)

A cigiről való leszokni vágyóknak gyakran mondják : „ne törődj másokkal”, „magad miatt csináld”, persze csak azoknak akiknek van bátorságuk kimondani, hogy nem tudják hogy fogják kibírni az első időszakot.
Elárulok egy titkot, nagyon sokan lesznek akik ellened drukkolnak, a legtöbbjük pedig dohányos lesz!
Én rengetegszer láttam kívülről is és én magam is megéltem, hogy bizonyos emberek nem akarják hogy leszokj! Édes várakozással várják majd hogy mikor buksz el. Ők lesznek körülötted, bevetnek majd mindent, lesz aki azzal is megvádol (persze kacsintva és viccelődve), hogy titokban azért elszívsz még 1-2 cigit. 

Ha közösségben dolgozol (és az lehet kőműves brigádtól  a lelki segítők szakmai csoportjáig bármi) és úgy hagyod abba a dohányzást, hogy előtte kollegáiddal legtöbbet a dohányzóban beszélgettél, ott viccelődtetek, élcelődtetek esetleg pletykáltatok a dohányzás abbahagyásával lehet árulást követsz el ellenük.

A leszokóban lévő nyomoronc azzal szembesül, hogy a dohányzó helyre nem szeretne le-,ki-, átmenni, hogy együtt legyen másokkal (pedig ideges és szívesen beszélne róla - hiszen elvonási tünetei vannak) mert ott dohányoznak és a Füstszövetség azt nem nézi jó szemmel, ha olyan van köztük aki az ellen küzd ami őket összekovácsolja – bár bujkál bennük a szánalom és a káröröm annak tudatában, hogy úgy is rövidesen ott leszel velük. És minél többször próbálsz meg leszokni, nem csak az önmagadban vetett hit csorbul minden kudarccal, hanem maga a környezeted is legyint a próbálkozásaidra.
Mikor az ember dohányzik, a nem dohányosok sokszor fura semmilyen kis embereknek tűnnek egy munkahelyen. Szendvicseket eszegetnek, meg narancslét isznak – nem rohannak valami egyszermegivott kávéval tele bögrével a dohányzó hely felé, miközben tépik magukon a ruhát úgy keresik a cigit vagy öngyújtót.   

Bevallom én nem tudtam elképzelni hogy mi a francot lehet a nemdohányosokkal kezdeni, nem volt bennük lazaság, vagányság, nem lehetett velük miről beszélni, valahogy még humortalannak is tűntek. Persze ez állati nagy baromság, de akkor így tűnt.
Amikor leszed a cigit, a „dohányosok nagy és szerető családjához” már nem tartozol, a nemdohányosok meg nem értik hogy milyen leszokni a cigiről. 

Ott állsz a szociális semmi közepén, az eddigi napirended megzavarodik , akikkel eddig kapcsolatban voltál a szabad perceidben azok valahol lefagyó kézzel és dideregve szívják a cigijüket.

Szarul vagy, nagyon szarul. Hiányzik a cigi és nem tudod kinek elmondani. Egy-egy dohányos elmegy melletted „bírod még?” , „nem szívsz el egyet?”, „éppen arról beszéltünk a dohányzóban” – és érzed hogy nekik csak vicc a te küzdelmed.

MINDENKINEK VICC A TE KÜZDELMED!

A nem dohányosok már azt sem értették, hogy tudsz égő, büdös papír rudakat nyomkodni a szádba, a dohányosok meg azt gondolják, átmeneti hóbort és belül számolják vissza a perceket, sőt nem viccelek sokan fogadásokat kötnek és  „ő is visszaszokott ám” felkiáltásokkal készítik el megalázó visszatérésedet a füst országába.
 
Aki viccet csinál belőled, aki szánalmasnak látja küzdelmed, aki cigarettával kínál kacsintva (persze ha tudja, hogy leszokóban vagy és előtte fura mód mindig a tiédet lejmolta), aki megvádol, hogy titokban rágyújtottál az ezekben az időkben az ellenséged! Ezek a dolgok róla szólnak az ő kicsinyessége, tapintatlansága, sőt irigysége azért mert te képes vagy kitartani! Ha ilyesmivel szembesül akkor jobb, ha tudod: JÓ ÚTON HALADSZ!

A dohányos párok, dohányos családok… na ez egy másik témakör, talán még ezzel kapcsolatban is megosztom veletek a gondolataimat…


Bocs a hibákért...