Így visszagondolva azt szoktam mondani, hogy főként anyagi
okokból hagytam abba a dohányzást 2005-ben de azért ez nem teljesen igaz.
Persze pénzem nem sok volt: volt egy szigetvári lakásom amiből kiköltözött az albérlő de távfűtéses egyéb számlák voltak és kiesett a bérleti díj, ez mellett béreltem Pécsett egy másikat, ahol laktam.Enni kellett volna (bár megettem én minden szemetet a gyors kínai levestől a szívacsszerű előre csomagolt kenyerekig).
A melómat rühelltem már és úgy alapban kész para volt az életem.
A fotózás csak hobby volt, segítő szakmában melóztam – mindenhol nyomor, fájdalom meg kilátástalanság…
Abban az évben új szerelem jött az életembe és igen nehezen alakult ki – mondjuk a párom legalább nem dohányzott.
Valójában szembe mentem azzal az egésszel amit általában az emberek gondolnak:
„majd ha jól mennek a dolgok akkor abbahagyom”
és arra gondoltam, hogy
„ha most kibírom cigi nélkül, akkor nagy eséllyel kibírom máskor is, mert ez annyira szar időszak”.
A cigizésről előtte nem igazán próbáltam meg lemondani, én az elvonón melóztam és a kőkemény alkoholisták akik az ivás után a dohányzással is felhagytak, vagy próbáltak felhagyni, mindig azt mondták, hogy a cigizést abbahagyni sokkal durvább!
Igazán nem volt kit megkérdezni a dologról, mert a legtöbb dohányzásról leszokott személy valami durva ellenséges arroganciával kezeli a dohányosokat és amint szóba kerül a leszokás, akkor átvált nagy arcú King Kongot megszégyenítő mellverésbe verbálisan, hogy semmiség volt, abbahagytam és kész!
Azt nem szabad elfelejteni, hogy nem mindenki egyformán dohányos, én a hardcore láncdohányosok fajtájába tartoztam, egy igazi füstjunkie vagyok. De sok embert ismertem aki csak pár szálat szívott, vagy nem zavarta ha 1-2 napig nem gyújtott rá. Természetes, hogy ő máshogyan áll a dolgokhoz mint egy olyan ember mint én aki csikkről gyújtotta a cigiket és a hamutartóiba kotorászott deckek után, amin talán volt még pár milliméter anyag és egy leheletnyi beszívható füst (megjegyzem saját hamutartóimba, máséban csak elvétve).
Hamutartók… hmmm mindenhol ott voltak, szerintem az uborkát eltevő nagymamák képtelen lettek volna annyi ubit belepasszírozni a dunsztosba, mint én a hamutartóba. Igen sokszor kigyulladtak…
Képes voltam egyszerre 5 cigit meggyújtani és szétosztani őket, nekik tetszett én meg jól elszédültem…
Többen kérdezték, hogy hogy csináltam hogy abbahagytam, egyszerűen azok közé tartozom akikről azt hitték hogy a koporsójából is füst száll majd fel…
Komolyan nem tudom megmondani, sajnos… mert én mindig szívesen megosztanám másokkal ha lenne valami technika, vagy titok.
Reggel felkeltem és nem gyújtottam rá… persze csak felkeltem mert felébredni nem tudtam, gondolkozni nem tudtam, úgy éreztem valami tompa ködben létezem – ami ki is tartott hónapokig, sőt lehet el sem tűnt csak megszoktam a létezését.
Mára ennyi, de ígérem folytatom, hátha valaki ki tud belőle valamit szedni…
Persze pénzem nem sok volt: volt egy szigetvári lakásom amiből kiköltözött az albérlő de távfűtéses egyéb számlák voltak és kiesett a bérleti díj, ez mellett béreltem Pécsett egy másikat, ahol laktam.Enni kellett volna (bár megettem én minden szemetet a gyors kínai levestől a szívacsszerű előre csomagolt kenyerekig).
A melómat rühelltem már és úgy alapban kész para volt az életem.
A fotózás csak hobby volt, segítő szakmában melóztam – mindenhol nyomor, fájdalom meg kilátástalanság…
Abban az évben új szerelem jött az életembe és igen nehezen alakult ki – mondjuk a párom legalább nem dohányzott.
Valójában szembe mentem azzal az egésszel amit általában az emberek gondolnak:
„majd ha jól mennek a dolgok akkor abbahagyom”
és arra gondoltam, hogy
„ha most kibírom cigi nélkül, akkor nagy eséllyel kibírom máskor is, mert ez annyira szar időszak”.
A cigizésről előtte nem igazán próbáltam meg lemondani, én az elvonón melóztam és a kőkemény alkoholisták akik az ivás után a dohányzással is felhagytak, vagy próbáltak felhagyni, mindig azt mondták, hogy a cigizést abbahagyni sokkal durvább!
Igazán nem volt kit megkérdezni a dologról, mert a legtöbb dohányzásról leszokott személy valami durva ellenséges arroganciával kezeli a dohányosokat és amint szóba kerül a leszokás, akkor átvált nagy arcú King Kongot megszégyenítő mellverésbe verbálisan, hogy semmiség volt, abbahagytam és kész!
Azt nem szabad elfelejteni, hogy nem mindenki egyformán dohányos, én a hardcore láncdohányosok fajtájába tartoztam, egy igazi füstjunkie vagyok. De sok embert ismertem aki csak pár szálat szívott, vagy nem zavarta ha 1-2 napig nem gyújtott rá. Természetes, hogy ő máshogyan áll a dolgokhoz mint egy olyan ember mint én aki csikkről gyújtotta a cigiket és a hamutartóiba kotorászott deckek után, amin talán volt még pár milliméter anyag és egy leheletnyi beszívható füst (megjegyzem saját hamutartóimba, máséban csak elvétve).
Hamutartók… hmmm mindenhol ott voltak, szerintem az uborkát eltevő nagymamák képtelen lettek volna annyi ubit belepasszírozni a dunsztosba, mint én a hamutartóba. Igen sokszor kigyulladtak…
Képes voltam egyszerre 5 cigit meggyújtani és szétosztani őket, nekik tetszett én meg jól elszédültem…
Többen kérdezték, hogy hogy csináltam hogy abbahagytam, egyszerűen azok közé tartozom akikről azt hitték hogy a koporsójából is füst száll majd fel…
Komolyan nem tudom megmondani, sajnos… mert én mindig szívesen megosztanám másokkal ha lenne valami technika, vagy titok.
Reggel felkeltem és nem gyújtottam rá… persze csak felkeltem mert felébredni nem tudtam, gondolkozni nem tudtam, úgy éreztem valami tompa ködben létezem – ami ki is tartott hónapokig, sőt lehet el sem tűnt csak megszoktam a létezését.
Mára ennyi, de ígérem folytatom, hátha valaki ki tud belőle valamit szedni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése