A panelházak mögött zúg, morajlik a tenger
Igen, ebben biztos vagyok!
Voltak igen rossz időszakok (hogy lesznek az is biztos) az életemben, én nem szoktam
olyanokat mondani, hogy de tanultam belőlük, meg erősebb lettem.
Sok dologból nem is lehetett mit tanulni, az meg hogy ettől erősödtem volna az valami ideológiának meg manipulatív kép fölé hegesztett agyonosztott facebook idézetnek jó, de sok esetben nem takarja a valóságot.
Sok dologból nem is lehetett mit tanulni, az meg hogy ettől erősödtem volna az valami ideológiának meg manipulatív kép fölé hegesztett agyonosztott facebook idézetnek jó, de sok esetben nem takarja a valóságot.
Az ember nem lesz attól erősebb, ha bántják és túléli azt,
tompultabb lehet, zártabb lehet, falakat húzhat maga köré de ő maga ugyanaz a
szorongó kisgyerek marad aki mindig volt, csak felnőtten már nem szorongásnak
érzi, hanem valódi tapasztalati ténynek. Nem leszel erősebb, a sebek ott vannak, van hogy be sem gyógyulnak és amikor hasonló helyzetekbe kerülsz mint előtte akkor ugyanúgy fájnak. Ebbe nem kell belehalni, de a világ nem facebook idézetek szerint működik jó emberek.
Legerősebb akkor voltam amikor idegen emberekkel beszélgettem csak úgy 4 évesen az utcán, amikor rajzoltam és nem érdekelt kinek tetszik a rajzom, amikor erdei padon üldögéltem (akkor még a szigetvári vár parkját erdőnek tartottam) a családommal meg a barna játékmacimmal. Nincs ebben semmi hamis nosztalgia, egyszerűen a gyerekek erősek oszt kész.
Legerősebb akkor voltam amikor idegen emberekkel beszélgettem csak úgy 4 évesen az utcán, amikor rajzoltam és nem érdekelt kinek tetszik a rajzom, amikor erdei padon üldögéltem (akkor még a szigetvári vár parkját erdőnek tartottam) a családommal meg a barna játékmacimmal. Nincs ebben semmi hamis nosztalgia, egyszerűen a gyerekek erősek oszt kész.
- Jó-jó rinyálsz itt, úgy is teszek mintha
érdekelne, de mégis hogy jön ide a tenger…
Kiskoromban úgy voltam vele, hogy a világ addig létezik amíg
látjuk és azon a távolságon túl már valami elképesztő dolgok történhetnek. A
látóhatár mögött hatalmas dzsungelek és izgalmas szakadékok vannak és persze a
TENGER! Hegyeket nem képzeltem már akkor sem, mert gondoltam azok úgy is
látszanának – azért teljesen megzavart agyú kiskölök nem voltam.
Szigetváron nőttem fel, nem akarom elszidni a várost de az biztos hogy arrafelé egy hatalmas téglaváron kívül (tényleg hatalmas és szép, érdemes megnézni) semmi nincs ami nagy kaland lenne egy olyan kisgyereknek, akinek nem elég hogy másokkal lehet.
Szántóföldek, erdőnek nehezen nevezhető facsoportok, egy kis patak ami valójában a csertői halastó levezető csatornája, olyan sík az egész hogy az árokparton szánkóztunk J!
Panelházak épültek, egyikbe be is költöztünk – na csak pár évre aztán kiköltöztünk a város végére, a szántóföldek mellé.
- na jó, de a tengerről beszélj.
Szigetváron nőttem fel, nem akarom elszidni a várost de az biztos hogy arrafelé egy hatalmas téglaváron kívül (tényleg hatalmas és szép, érdemes megnézni) semmi nincs ami nagy kaland lenne egy olyan kisgyereknek, akinek nem elég hogy másokkal lehet.
Szántóföldek, erdőnek nehezen nevezhető facsoportok, egy kis patak ami valójában a csertői halastó levezető csatornája, olyan sík az egész hogy az árokparton szánkóztunk J!
Panelházak épültek, egyikbe be is költöztünk – na csak pár évre aztán kiköltöztünk a város végére, a szántóföldek mellé.
- na jó, de a tengerről beszélj.
Várjál már egy kicsit! Szóval 11 évesen voltam a tengernél, szebb volt mint képzeltem,
lenyűgözött – hideg volt, fürödni nem lehetett benne, de nem tudtam más tenni
csak nézni. Ezzel mai napig így vagyok, ha nagy ritkán tengerpartra jutok – ne gondoljatok
valami nagy dologra csak simán az Adriára – felkelek 4-kor hogy a hajnal a
tengerparton érjen, hosszú kilométereket gyalogolok és azon filózok, hogy a
francba élhetnék közelebb. Hogy tölthetném be azt a megmagyarázhatatlan hiányt
amit a tenger hiánya okoz. Irigykedve nézem azokat az embereket akik ott
élhetnek és mindennap találkozhatnak vele.
2 éve szinte letépte a fejem az Északi tengernél a szél, teljesen kész voltam a gyönyörtől – az agarakról nem is beszélve akik villámgyorsan kiakasztották az ott található holland lakosságot olyan boldogok lettek.
2 éve szinte letépte a fejem az Északi tengernél a szél, teljesen kész voltam a gyönyörtől – az agarakról nem is beszélve akik villámgyorsan kiakasztották az ott található holland lakosságot olyan boldogok lettek.
-
na jó, szeretsz nyaralni ezzel mindenki így van,
de mi ez a panelos baromság?
Mikor nyomorultul érzem magam és elveszik a lábam alól a
talaj, mikor próbálok valahogy kiutat találni mint a csapdába került patkány,
mindig a látóhatárt kémlelem és egy-egy pillanatra meglátom a tengert. A
tengert ami hatalmas és ott morajlik a panelházak mögött, sirálylepte sziklákká
változnak szemetes konténerek, csónakokká a lapos gumijukkal már földhöz gyógyult
elhagyott autók, és megérzem a tenger sós illatát.
Na ettől még persze ugyanolyan bajban vagyok és nem változik az életem egy csapásra, a nirvana sem jön el – ha csak nem hallgatok éppen zenét, mert a „Come as you are” szinte minden lejátszómon rajta volt és lesz - de a tenger ott van és akkor is ott lesz ha én már nem leszek!
Na ettől még persze ugyanolyan bajban vagyok és nem változik az életem egy csapásra, a nirvana sem jön el – ha csak nem hallgatok éppen zenét, mert a „Come as you are” szinte minden lejátszómon rajta volt és lesz - de a tenger ott van és akkor is ott lesz ha én már nem leszek!
A panelházak mögött zúg és morajlik a tenger!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése