Szíve zakatol,
Szőr a szőrhöz,
Bőr a bőrhöz,
Fogak villannak,
Mély morgás morajlik,
Megugrik,
Száguld, az életéért fut,
Ő most a zsákmány,
Repül, bozótba vetődik,
Fatörzs felett szárnyal,
Mély mellkasát a durva kéreg érinti,
Hirtelen lekushad,
késő, homlokát tüskés ág szaggatja,
Nyomában a másik,
Rá vadászik,
Hirtelen csend
Dübörgő szíve hangja az egyetlen hang
Csend
Üldözője nincs mögötte,
Szeme tágra nyílik,
Helyben fordul,
Erős mancsa a földet szaggatja.
Szeme parázslik,
Zsákmány, préda, az enyém lesz,
Nyak a földhöz,
Háta ívbe görbül,
Csontok hajlanak,
Inak nyúlnak,
Izmok tüze lángol,
Száguld a másik nyomában,
Lába ereje a földet rengeti,
Mosolyogva készül az ölésre,
Mancsai szaggatják a füvet,
Már közel, már közel,
Mindjárt elkaplak,
Földet vág az arcába a préda rohanása,
Szeme pásztáz, combok, gerinc, nyak,
Életéért fut a másik,
Az arcát nem látja,
De tudja, érzi, hogy az szemek nélkül is látja őt,
Látja őt, ahogy már szinte mellette szárnyal,
És a közelgő harapás helyét keresi,
Fej a fej mellett,
Váll a váll mellett,
Szemek egymásra villannak,
Ínyek felhúzódnak a végjáték közel,
Az idegek pattanásig feszülnek,
Homályos fehér alak sejlik fel,
Rohannak felé, hasítják a levegőt...
Hirtelen kiáltás:
Főnixmadár vigyázzatok Cimborára!
Agarak játszanak Pécs felett.
